Termográfia

Kutatási területek

     Az infravörös termográfiás mérések során a hőkamera látható képpé alakítja a

     vizsgált objektum által kibocsátott (a szem számára) láthatatlan infravörös

     sugárzást. A hőkamera tulajdonképpen egy spektrális radiométer, amely a

     kibocsátott sugárzási energiát méri, és megfelelő kalibrálás és megfontolások

     alapján következtethetünk a vizsgált felület hőmérséklet-eloszlására. A

     termográfiás hőmérsékletmérés előnyei: gyors; kontaktus nélküli; biztonságos

     (nincs veszélyes sugárzás, azonban nagy teljesítményű külső gerjesztés –pl.

     flash lámpával- árnyékolókat kíván a villantás idejére); ez eredmények

     viszonylag könnyen értelmezhetők; széleskörű alkalmazhatóság; gyakran az

     egyetlen érintésmentes teszt eszköze.

     A termográfiás mérések a mérési elrendezés alapján két nagy csoportba

     sorolhatók:

     - Passzív termográfia: a vizsgálni kívánt anyagok, szerkezetek hőmérséklete

       természetesen, „magától” különbözik a környezet hőmérsékletétől

     - Aktív termográfia: külső gerjesztés szükséges a releváns hőmérsékleti

       kontraszt kiváltásához – ez történhet reflexiós, illetve transzmissziós

       elrendezésben

       A kutatás kiterjed a hőképek, képsorozatok előfeldolgozására: simítás, szűrés

       és további feldolgozására. Kutatás folyik a hőtérképnek nemcsak minőségi,

       hanem mennyiségi kiértékelésével kapcsolatosan is: inverz hőtani modellek

       felállítása és numerikus megoldása pl. egyes anyagjellemzők (hővezetési

       tényező, hőkapacitás, stb.) meghatározása céljából. Szemitranszparens

       (térfogati sugárzó) anyagok hőtérképezése, pl. (a detektor érzékelési

       tartományában sugárzó9 gázok áramlási képének vizsgálata.    

Termékek és szolgáltatások:

Referenciák: