Kutatási területek
Az infravörös termográfiás mérések során a hőkamera látható képpé alakítja a
vizsgált objektum által kibocsátott (a szem számára) láthatatlan infravörös
sugárzást. A hőkamera tulajdonképpen egy spektrális radiométer, amely a
kibocsátott sugárzási energiát méri, és megfelelő kalibrálás és megfontolások
alapján következtethetünk a vizsgált felület hőmérséklet-eloszlására. A
termográfiás hőmérsékletmérés előnyei: gyors; kontaktus nélküli; biztonságos
(nincs veszélyes sugárzás, azonban nagy teljesítményű külső gerjesztés –pl.
flash lámpával- árnyékolókat kíván a villantás idejére); ez eredmények
viszonylag könnyen értelmezhetők; széleskörű alkalmazhatóság; gyakran az
egyetlen érintésmentes teszt eszköze.
A termográfiás mérések a mérési elrendezés alapján két nagy csoportba
sorolhatók:
- Passzív termográfia: a vizsgálni kívánt anyagok, szerkezetek hőmérséklete
természetesen, „magától” különbözik a környezet hőmérsékletétől
- Aktív termográfia: külső gerjesztés szükséges a releváns hőmérsékleti
kontraszt kiváltásához – ez történhet reflexiós, illetve transzmissziós
elrendezésben
A kutatás kiterjed a hőképek, képsorozatok előfeldolgozására: simítás, szűrés
és további feldolgozására. Kutatás folyik a hőtérképnek nemcsak minőségi,
hanem mennyiségi kiértékelésével kapcsolatosan is: inverz hőtani modellek
felállítása és numerikus megoldása pl. egyes anyagjellemzők (hővezetési
tényező, hőkapacitás, stb.) meghatározása céljából. Szemitranszparens
(térfogati sugárzó) anyagok hőtérképezése, pl. (a detektor érzékelési
tartományában sugárzó9 gázok áramlási képének vizsgálata.
Termékek és szolgáltatások:
Referenciák:
Pécsi Tudományegyetem | Kancellária | Informatikai és Innovációs Igazgatóság 2021.